Miután visszakaptam a CotT példányomat úgy döntöttem, hogy újra elkezdem, és részletesen kiemelezem nektek. Tehát, jöjjön a Crash of the Titans PS2-es tesztje!

A történet röviden
Cortex elrabolja Coco-t és Aku Aku-t, de Crashnek sikerül kiszabadítania Aku Akut. Ezután elutaznak Mojo templomba, ahol Cortex ismét kudarcot vallott, ezért Uka Uka leváltotta Nina Cortexre. Crashnek ezután meg kell küzdenie Ninával.

Játszunk!

A konzol bekapcsolásakor egy kis bábfilmet tekinthetünk meg, ami szerintem nagyon jóra sikeredett. Ezután még jobban játszani akartam a játékkal. A főmenüben 5 mentési lehetőséget kapunk, amely szerintem ideális mennyiség, így több barátunkkal is kijátszhatjuk a Co-op kampányt.

Grafika
A grafika elképesztően elbűvölő, tökéletesen illik egy Crash játékhoz. Igaz mások szerint, "Miez mán, hogy egy tetkós, zselés hajú beszédhibás kutyaszerű valamivel játszunk?" de énszerintem teljesen eltalálta a Radical, hogy mi is kell ide.

Bár ami a grafikában nem tetszik, hogy a titánok nem túl részletesen vannak kidolgozva, tehát eléggé olyan semmilyenek.

Színvilág
Bár a grafika nagyon jó, a színvilág PS2-n nem éppen az igazi. Túlságosan sötétre csinálták a pályákat, van ahol például nem is látsz semmit, hogyha reggeli napfény mellett játszol.

Irányíthatóság
Az irányíthatóság fontos tényező, és azt kell mondanom, hogy nagyon eltalálták. A távirányító adottságait jól és ötletesen kihasználták, például amikor Pörögni szeretnénk, akkor a bal analog kart kell körbe-körbe forgatni, és aztán a kockát nyomogatni. Bizonyos számú Mojo-t összeszedve mindig új és új képességet kapunk, vagy már meglévő képességünk fejlődik.

A probléma azonban az, hogy a Jack-elést, a Szövegek elolvasását, a Co-op funkciós táskába visszaszállást is egyetlen egy gombbal, a O-rel oldották meg, és gyakran zavaró, hogy amikor fel akarunk ülni egy titánra, akkor a másik játékos táskájába ugrunk, és mire sikerül kiszállnunk, addigra a titán feldobja a talpát.

Felépítés
A töténet kiválló lett, és vicces is (mármint nekem vicces volt, mivel minden mondatot megértettem az átvezetők alatt). Nagyon jó döntés volt, hogy epizódokra vágták a játékot, és hogy a következő epizódot mindig egy picit arrébb kezdjük, de összefüggenek.

Ami viszont nem túl jó, hogy a játékmenet több mint a 55%-a a titánok irányításából áll, háttérbe helyezve hősünket.

Hangulat
Mivel az epizódokat teljes egészében újra és újra végig lehet játszani, ezért nem maradunk le semmiről, és nem könnyebednek a pályák, amik szerintem nagyon jók.

+ Co-op
A co-op kampány az ami ezt a játékot igazán különlegessé teszi. Ha egy barátommal játszok akkor 70%-kal jobban szeretem a játékot. Nem azért mert könnyebb, hanem mert együttműködést igényel.

A co-op-hoz kétféle funkció társul (ezt az options menüben állíthatjuk át):

1. Leapfrog - Amennyiben az egyik játékos a táskában tartózkodik akkor a mászkálásnál és a szörfözésnél mindig az ugrás után a talajra érkezésnél vált át a másik játékosra. Ez a mókásabb mód.
2. Piggyback - A játékos a táskában maradhat ameddig csak akar, a szörfözős részeket az viszi végig aki elősször elővette a deszkáját. Ez a mód kevesebb mókával jár.

Zene
A zene igazán jóra sikeredett, de vannak részek ahol néha zavaró, és gyakran csak kapkodást idéz elő ami általában kudarcba fullad.

Összegzés
Grafika: 10
Színvilág: 8
Irányíthatóság: 8,5
Felépítés: 10
Hangulat: 9
Zene: 9,5
+Co-op hangulat: 10

+ : Jelmezek, amelyek segítenek a játékot végigvinni; Co-op kampány; nem lehet egyhamar megunni;
 - : nehéz harcok, amelyek gyakran újra-és-újra kudarcba fulladnak, így az egész szintet előrről kell kezdeni; nehéz végigvinni teljesen

összesen: 56 / 60 - 92%

Ezt a játékot ajánlom azoknak, akik igazi Crash rajongók, szeretik az új játékokat is, és kitartanak Crash mellett.